Az élet ismétli magát...

1993.08.06. péntek este. Anyuval tekertünk az állomás felé, hogy átvegyük Abdáról érkező új kiskutyánkat. Hatásos belépője volt, nem sok kutya mondhatja el magáról, hogy V43-as mozdonyfülkében utazott. Akinek forgalmista az anyukája, még ezt is el tudja intézni. 😁 Nem is írok pontos időt, nehogy már... Késtünk, így az akkori bakter, kicsit már kapatosan, félúton elénk hozta. Már messziről hallottuk, hogy végig magyaráz neki valamit. Mikor átvettük a "csomagot", még hosszan kiabálta utánunk: De aztán Zsiga legyen ám a neve, arra már hallgat! Nem tudom mivel bűvölte el, de hazáig vonyított utána. Már a kutya a bakter után... de lehet, hogy fordítva is... erős volt a pia a Nylonban.
Persze, nem Zsiga lett a neve. Nem azért töltöttem hosszú órákat, történelmi hősök nevét kutatva, hogy lezsigázzak egy büszke, tekintélyes kuvaszt. Aki most még belefért a pödrött szatyorba. De akkor is...Így lett ő: Hektor. Aki velem együtt gyerekeskedett, hallott róla eleget. Máig ő az etalon...Az a 12 év beleégett a zsigereimbe.
Szóval Hektor kezdetben bakterunk után rítt, majd miután az első éjjelét is végig vonyította, kezembe vettem kis lelke ápolását. Olvastam Dr. Spock-nál (ne firtassuk, hogy miért olvastam én 13 évesen Dr. Spock-ot, kutyás könyvből akkor még hiánycikk volt a piacon), hogy minél többet simogatnak egy csecsemőt, annál intelligensebb lesz. Gondoltam, ha ez embereknél működik, biztos hatásos lesz a kutyáknál is. Órákat töltöttem Hektor cirógatásával. Addig se üvöltött, amíg aludt... Azt is olvastam, hogy a mese is jó hatással van a babákra, hát olvastam neki azt is. Persze szigorúan kutyás történeteket. Aztán két nap múlva elutaztam egy hétre táborba. Nem gondolom, hogy Hektor beletörődése az új sorsába, kizárólag az én érdemem volt, de későbbi jó kapcsolatunkat biztos megalapoztam.
Most, majdnem napra pontosan 24 évvel később, már én szereztem két új cicát a házhoz, akikért Kispével együtt mentünk el. Az a múltkori cicabanda mély nyomot hagyott benne. Nem derült ki hova tűntek, de másnak is jól jött a macskaállomány kurtítása, így megadtam magam. Aggódtam Tomasz és Folti reakciójától, de most ott tartok, hogy Foltit féltem tőlük.
És első este, mit gondoltok, hová tűnt el az én kisfiam? Hát persze, hogy esti mesét olvasott nekik. Egereset. Mert a cicásat, majd másnap mondja el...
Próbáltam róluk pár képet készíteni, de hiába szelídek, amint megjelenik Folti, rögtön vagy elmenekülnek, vagy felveszik a támadó pozíciót. Sebaj, majd apránként!