Éjjeli zörejek...

Nem szeretem, ha Nappé éjjeles.
Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy amíg ő bent húzza az igát én itthon kiélhetem a romantikus filmek és a csöpögős könyvek iránti titkos szenvedélyem.
Kippének elég mozgalmas napja volt ahhoz, hogy 8-kor már keresztbe álljanak a szemei, így takarodót fújtam a kölköknek.
Esti mese, puszi, simi, villany leo... és vártam, hogy kisebbik csemetém is abbahagyja végre a sikkantásokat, kacagásokat és a kiságy szisztematikus szétverését. Kispé fáradtságát jelzi, hogy ő ebből már mit sem érzékelt... :-D
Mikor már azt hittem végre zöld utat kapok, nekiálltam keresni valami jó kis filmet.
Kint világított a Hold, szép csendes este volt. És akkor hirtelen a szomszéd helyiségből egy mély, sosem hallott búgást hallottam. Nem képzelődtem, mert Ricsi is jelezte, hogy ő is hallotta és mivel azt hitte én szórakozom, jókat kacarászott. Bár bevallom majd össze... magam, mégis nagy hévvel kirontottam, mert azt hittem Nappé valamelyik akváriumos kütyüje mondta be az unalmast. Magamban már elszidtam mindennek, hogy minek ide ez a sok kacat, közben füleltem, de minden csendes volt...
Bementem hát Ricsihez, nagy nehezen rávettem, hogy feküdjön vissza, nem kelünk fel, mert még nem is aludtunk...
Visszaültem a film elé és már majdnem elfelejtettem, amikor megint meghallottam... csak most még mélyebb és még hosszabb volt, végén egy kattanással.
Emberek én még így nem vronyóztam....de hajtott az anyaösztön, hogy meg kell védenem a véreimet, így azonnal felpattantam és a már előre bekészített sodrófával kiaraszoltam a szobából.
Mindig utáltam, ha a krimikben a sötétben lopóznak a betörő után, a frászért nem kapcsolják fel a villanyt, de tényleg?! Így egy mozdulattal fényárba borítottam az udvart. Mert hát Kispé azért mégiscsak alszik, ugye...
Sajnos addigra már Ricsi is bepilledt annyira, hogy felriadjon, így miután alaposan leszidtam az ajtó előtti lábtörlőn vaksin hunyorgó Foltit, hogy mégis hogy vigyáz a házra.... mehettem megnyugtatni. Szerencsére nem tűnt fel neki a hónom alatt szorongatott sodrófa....
De most már nem hagytam annyiban a dolgot és miután újra lekapcsoltam a fényeket, a sötétben kuporogva vártam az újabb hangokat. Nem, nem a fejemben szóltak...
A helyzet az, hogy a ludas, az a r...t csengő volt.... a merülő elemeivel.... Higgyétek el, ember még ilyen gyorsan nem mászott fel a plafonra, mint én egy kiskéssel a számban.... Minden elfojtott parámat beleadtam a szétszerelésébe.
Reggel a hazatérő Nappé csak annyit mondott a kibelezett csengő láttán:
Látom, mozgalmas éjszakád volt.... mit néztél Jane Austent modern feldolgozásban?!
Életemben először... megmorogtam...