Hurrá nyaralunk... avagy: Gyerekkel vagyok!

Egy rövid, nyaralós sztorit hoztam nektek. Még csak nem is idei...Kispé 4-5 éves kora között brillírozott, ami vonatkozik mind az aranyköpésekre, mind a legcikibb pillanatokban tett benyögésekre. De mindez egy hétre bezsúfolva kicsit sok volt...
Első nap, hogy megérkeztünk Tihanyba, az idő nem sok jóval kecsegtetett. Nem indultunk el sétálni, mert lógott az eső, helyette kicsomagoltunk, belaktuk az apartmant. Kispé addig a háziak hasonszőrű kislányával játszott az udvaron. Este aztán előállt, hogy akkor mehetünk sétálni.
- Esik.
- Kimehetek az udvarra Bogihoz?
- Már ők is bementek.
- Ok... Mikor megyünk haza?
Szóval elég döcögősen indult. Az idő másnap kárpótolt bennünket és végre irány a strand. Ebéd az egyik büfénél. Az én otthon fényevő gyerekem, most úgy veti rá magát az ételre, mint akit éheztetnek. Mondjuk úgy is néz ki... Szinte érzem a körülöttünk állók megrovó pillantásait. De kicsit túljátssza a szerepet, mert egyszerre tolja a képébe a palacsintát és a hasábot. De úgy, hogy a szájában még a nutellás pali, mikor küldi rá a krumplit ketchuppal. Figyelmeztetem, hogy ez így nem lesz jó, összevesznek majd a pocijában.
- Ez is sárga, az is sárga, nem vesznek össze.
Aztán persze kisvártatva mennünk kell WC-re, ahol pechemre egy színes bőrű WC-s néni ücsörög.
- A néninek miért olyan sötét a bőre? - kérdezi, persze üvöltve.
- Mert így szép a világ! - hárítok zavaromban, aztán terelem befele.
Ezután már csak hab a tortán, mikor a WC-ben sikítani kezd, hogy "elkapta a gomba"...