Miért születnek a hópihék?

Fodros felhőn, fenn az égben
valaki ül, hófehérben.
A Földet nézi, de nem látja
angyalpor szállt a világra.

Gyémánt könnycsepp útnak indul,
égkaréjról lustán bódul,
szédül bele a semmibe,
ismeretlen, nagy mélységbe.

Apró teste áttetsző jég,
fagyott kristály, színtelen kék.
Szél sodorja, perdül - fordul,
összetörten fel-feljajdul.

Lágyan hulló, halk keringő,
csillaglelkű, angyal ernyő
szilánkokra szabdalt szíve
készen áll az érkezésre.

Puha csókkal, hangtalanul,
rózsás archoz hozzásimul.
Meleg bőrön felolvadva,
üzenetét rásóhajtja.